2015. február 22., vasárnap

3.Fejezet Szerelmes vagyok? A kézkrémes lány megmondja

2014. Szeptember 2.
01:09

Nyűgösen arra ébredtem fel, hogy egy hideg érintést éreztem az arcomon. Kissé homályosan láttam,de egyből tudatosult bennem, mi is történt.A fejem Benedek finom ölében pihent,míg a lábaim Áronon talált kényelmes felületet. Mindezzel semmi problémám nem akadt,amíg észre nem vettem, hogy Beni kezei hova nem kalandoztak: egyik keze az arcomra simult, míg a másik teljesen a melleimen volt. Pironkodva toltam el a kezeit,majd mind a két fiút próbáltam finoman keltegetni. Mivel erre egyikük se reagált,fogtam egy hatalmas párnát és azzal püföltem őket,míg fel nem ébredtek. Ekkor Áron dühösen felkapott és a hátán cipelve hazavitt. Ahogy a fejem lógott a háta közepén vigyorogva elbúcsúztam Benedektől,majd út közben el is nyomott az álom.

08:30
A padon szunyókálva hallottam ahogy 3 késő diák érkezett a terembe.Lassan felemeltem a fejem,és három ismeretlen fiú állt a tanári asztal előtt. Az ofő szigorú arccal kérdezte,hogy miért nem voltak,erre az egyik fiú egy papírkával előlépett:
-Elnézést tanárnő,késett a gépem. Itt az agazolásom.
-Rendben van Bálint-olvasta a tanárnő.-hát a másik két renitens?
-Nos tegnap kilyukadt a hév kereke,utána meg eltévedtünk.-Röhögött össze a két fiú.
-Nem jó ötlet az első évet igazolatlannal kezdeni....üljetek le.-sóhajtott a tanárnő,majd a fiúk helyet foglaltak.
Mint az később kiderült a két bohócot Kareszt és Adriánt már többen ismerték,így hamar a figyelem középpontjába kerültek. Bár jelen pillanatban nem érdekelt az egész osztály, ugyanis dög fáradt voltam a tegnapi miatt. Még Niki is félt hozzám szólni,mert a kómás fejem igen csak ijesztő  fajta. Már majdnem be aludtam,mikor valaki megbökött hátulról.Tipikusan a " mindjárt megverlek arccal" fordultam hátra de Benedek vigyorgó fejére nem igazán tudtam haragudni. Olyan édes pofija van mint egy kiskutyusnak.....akit meg kéne nevelni. Oké ez kicsit félreérthető:már látom is magam előtt amint irtó szűk fűzőben egy korbáccsal nevelem a félmeztelen vérfarkast (Benit) és egy pórázzal húzom őt magam felé miközben szadista vigyorral azon gondolkodok, hogy hány fajta módon  tudom megerőszakolni...... hm talán túl sok mangát olvasok. Térjünk is vissza a jelenbe:
-Mi az?
-Csak nem vagy fáradt kocka hercegnő?-vigyorgott rám az észbontó sztár mosolyával.
Jézus én ott és abban a pillanatban elolvadtam,akár egy vanília fagyi a nyári napban. El is felejtettem hogy ez egy beszólás volt felém,annyira sokkot kaptam.Na most kéne frappánsan visszaszólnom,de az agyam felmondta a szolgálatot,és csak hülyén nevetni meg a hajamat csavargatni voltam képes. Ahogy Niki hátra fordult és meghallotta a jelenetet ördögi vigyorral cikázott köztünk a tekintete:
-Na mi újság a szerelmes párnál?
Ekkor Benedek elkezdett beszélgetni Nikivel,én azonban nem figyeltem rájuk.Sokkot kapva merengtem a saját gondolataimon,kizárva magamból.Bambán bámultam magam elé,és a történtekre csak ennyit tudtam mondani:
-Heeee?

10:46

A folyosón ülve nagyban beszélgettem Nikivel az őszi animés nagy rendezvényről,és sikerült kiválasztanunk hogy milyen jelmezekbe bújjunk,aminek nagyon örültem,mert már két hete nem tudtam eldönteni, de végre megvan: Niki egy rózsaszín hajú cica úrlényre tette a maga szavazatát, én pedig az egyik romantikus animében lévő barna hajú cseléd lányt választottam.Épp azt magyaráztam, hogy kell cicafüleket varrni, mikor az egyik új osztály társunk jött oda hozzánk. Hosszú méz szőke fürtjei a háta közepét csapdosták,melyet  egy aranyos virág koszorú díszített , drapp hosszú ujjú pulcsija lazán takarta vékony derekát, míg a szemtelenül rövid farmernadrág csak úgy feszült a lábain.
-Sziasztok! Kértek kézvédő krémet,ez a suli tiszta piszok.
-köszi nem, ez pedig egy igen béna alibi az ismerkedésre.-nevette el magát Niki.
-Jó ez igaz,de őszintén szólva a lányok közül egyedül ti vagytok a szimpatikusak.-nevetett a szőke.
-Hát....látva a felhozatalt meg tudlak érteni.-mosolyogtam.
-Mellesleg én Kamilla vagyok-ült  le mellénk a padra.
Már láttam Niki arcán az ördögi mosolyt,hogy ezzel a névvel valami viccre készül,úgyhogy magamban már nevettem is.
-Én Róza vagyok, ő pedig Ibolya!-mondta Niki nevető görccsel.
-Nyugi,csak szívat. Niki,és Tamira vagyunk.
Kamillából kitört a nevetés,mikor leesett neki a vicc,majd komolyan felénk fordult:
-Ki szingli még?
Erre kórusban föltettük a kezünket,
-Mira te le is teheted a kezed,ott van neked Beni!- mondta a vöröske tudásosan.
-Úúúú tényleg alakul köztetek valami?-vigyorgott Kamilla cinkosan.
-Mi?Dehogy, ez aljas rágalom! Alig ismerem,és nem is tetszik.-sértődtem meg,mire a két barátnőm vihogó nevetésbe törtek ki.
-Jaj Mimi,ne csináld már.
-Kamilla.....miért is hívsz Miminek?
-Mimi mint mimóza csak becézve.
-Hm..... nem rossz tekintve hogy szőke létedre ismered ezt a szót.
-Fhúú ezt még visszakapod!-kacsintott ördögien Kamilla.
-Csak aztán cica bunyó ne legyen.-jegyezte meg Niki.

11:55

Vidáman kísértem el az újdonsült barátnőimet  a hévmegállóig. Rengeteget csacsogtunk mindenféle divatról-mert attól még hogy más a stílusunk,a magunk módján szeretjük a divatot- így a végén kitaláltuk hogy minden hétvégén csinálunk egy stílus napot,amikor egymást öltöztetjük át. Aztán jött a gólya bál téma,amikor is Kamilla lebukott,hogy tetszik neki az egyik srác Dimitri.
-Ha már ennyire lovagolsz a szerelem témán,fogadjunk hogy összejössz Benedekkel!-sipítozott Kami.
-Egy Milka csokit rá-mentem bele.
Ezután elkezdtük Nikit is zaklatni a pasikkal-mert hét mire valók a barátnők- ő viszont egész lazán közölte, hogy csak és kizárólag az emós  fiúk érdeklik őt,így dobhattuk a témát.
A nap további része a szokásos volt, este tízig Mine craftoztam,majd elaludtam a billentyűn.

Virágh Kamilla

2015. február 19., csütörtök

2. Fejezet:Első nap

2014. Szeptember 1.
07:00

-Mira gyere már,elkésünk!-Kiáltotta Áron és szúrós tekintettel figyelt,mikor nagy nehezen lekecmeregtem a lépcsőről.
A hajam befonva volt,frufrum tépetten állt, a blúzom pedig kissé gyűrött volt,de így se néztem ki hülyén. Áron halkan elkáromkodta magát,és a konyhába ment a szendvicsekért. Őt követve megpillantottam egy cetlit a pulton:
Áron,Tamira!
A szendvics a hűtőben, ne késsetek el!
Iskola után a nagynénétek haza hozza Saphirát és Démont.
Sok sikert: Apu
Örömködve fordultam Áronhoz,és meséltem el a jó hírt,hogy végre újra láthatjuk a kutyusainkat. Saphira egy skót juhász kislány akit az egyik kedvenc könyvemben lévő sárkányról neveztem el, Démon pedig egy rosszcsont Husky aki igazán illet a bátyámhoz. Áron is örült a hírnek,így mind ketten mosolyogva indultunk neki az új sulinak.

08:00

Ezt nem hiszem el!A tizenöt fős új osztályom egyik tagja pont az a srác,aki tegnap az ablakból kukkolt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen,de most komolyan? Szívem szerint elmenekülnék innen és elásnám magam,de Áron fölkapott és becipelt egy padba. Nem elég hogy ennyit szívok, a többiek még úgy is ismernek meg,mint a lányt akit erőszakkal kényszerítenek ide. Mondanom se kell sokan megnevették ezt az akciónkat.
-Legalább emlékezni fognak rád!-súgta Áron a fülembe,majd beült a mögöttem lévő padba.
Grimaszolva néztem körbe,hátha megpillantok egy szimpatikus személyt akivel talán barátok is lehetnénk.Azonban egy csomó hozzám hasonlóan megszeppent arccal találtam szembe magam,így gyorsan visszafordultam és úgy csináltam, mintha az üres tábla a világ legizgalmasabb dolgait tartogatná számomra.Pár perccel később sietve jött be a tanárnő. Hosszú barna haja rendezetlen hullámokként voltak kiengedve,arca kedves és nyugodt volt enyhe sminkkel,bár kissé ráncos,így valószínűleg az ötvenes éveiben járhatott.Ruhái azok a tipikusan "tanárnénis" öltözék volt: Egy bokáig érő fekete szoknya és egy fehér fodros blúz. Mindent sejtő mosollyal végignézett új osztályán,majd ünnepélyes hangnemben hozzákezdett a mondani valójához:
-Üdvözöllek titeket a Keleti Napsugár Két Tannyelvű Gimnáziumban, az osztályfőnök vagyok Kalmár Bernadett de szólítsatok csak Betti néninek vagy Tanárnőnek.-Ekkor benyitott az ajtón egy természetes vörös hajú szemüveges lány és elnézést kérve helyet foglalt.Már csak a mellettem lévő hely volt szabad így oda ült. Halkan suttogva odanyújtotta a kezét.
-Szia! Sípos Nikolett vagyok!
-Szalay Tamira.-ráztunk kezet,majd mindketten a tanárra figyeltünk.
-Szóval az iskola egyik hagyománya,hogy nem szereti unalmas módon A,B és C-ni az osztályokat ezért mindenki külön egyéni nevet kap. A mi osztályunk pedig a 9. Dió lett.
Persze erre mindenki elkezdett sutyorogni a furcsa szokás hallatán,bár nekem ezzel semmi kivetni valóm sincs. Legalább látszik hogy nem egy átlagos iskoláról beszélünk. Ezután a tanár egyesével fölállított minden embert egyesével hogy mutatkozzon be.
 /A névsor:
Boross Emília
Herczeg Georgina
Hugo Alexander
Katona Benedek
Kiss Ágnes
Pataky Dimitri
Sípos Nikolett
Szabó Vilhelmina
Szalay Áron
Szalay Tamira
Váczi Milán
Vidai Renáta
Vidacs Gábor
Virágh Kamilla/
Kifejezetten figyeltem a kukkoló nevét: Benedeket.Legalább had tudjam a srác nevét ha már engem figyelt. Bár ez kölcsönös volt. A tanár fölírt egy csomó hivatalos dolgot: Órarend,tanárok,szünetek,fogadó óra, gólya hét és a gólya bál. Legutóbbi kifejezetten nem tetszett, hisz a bálra egy fiúval kell menni. Bár nem vettem nagy dobra,végső esetben Áronnal vagy Emoval megyek. A többi csaj velem ellentétben sipítoztak és boldogan csevegtek a báli ruháktól. Egyedül egy szőke lány-Aki kézvédőkrémmel kenegette magát és a padot- és Niki volt az aki semlegesen fogadták a témát. Kezdtem kissé unatkozni, így elővettem egy könyvet. Ugyan az a kék borítós volt,mint amit Áron olvasott, nagy fehér betűkkel pedig rá volt nyomtatva a címe: Eragon . Elmélyülten olvasgattam,lapozgattam egy ideig,majd megmakacsolva magam megpróbáltam Nikivel beszélgetni:
-És....te miért jöttél ebbe a suliba? Miért pont a Japán szakot választottad?
-Hát nem hiszem hogy ismered, de vannak olyan animációs rajzfilmek amiket Japánban készítenek és imádom őket.Azért választottam mert így majd felirat nélkül is nézhetem őket.
-Te komolyan szereted az animéket?-hüledeztem boldogan.
Niki látta rajtam hogy miért is kérdezi,mire mind ketten boldogan egymás kezét fogva elkezdünk ugrálni. Ezek után találtunk jó pár közös témát így hamar elment a tanítási nap.

13:30

-Gyerekek!Nézzétek kiket hoztam!-vigyorgott vidáman a nagynéném és átadta nekünk a kutyákat.
Saphira boldog csaholással az ölembe ugrott,majd sikeresen a földre borított. Mancsait a mellkasomra téve szorított a földre,és rengeteg puszit nyomott a fejem minden részére. Mosolyogva simogattam rég nem látott kutyusomat, majd mikor lehiggadt fölvittem megmutatni neki az új szobámat. Boldog ugatással jelezte tetszését,majd csóváló farkincával az ágyam közepére feküdt.Ledőltem mellé, és együtt néztem vele filmet a laptopomon.

19:00

Fel se tűnt milyen gyorsan telik az idő és már apa hívott le vacsorázni.Közben elmeséltük hogy telt az első napunk, és igazán örült annak,hogy végre én is találtam barátot.Mikor végeztünk az evéssel Áron kérdezett valamit apától:
-Átmehetek az egyik osztálytársamhoz play station-ozni?
-Este hétkor?
-De itt lakik a szomszédban.
Apa egy percig töprengett én meg pirultan kapkodtam a levegőt. Áron jóban van "azzal" a sráccal? Fel se tűnt hogy ilyen jól elvolt.....hát annyira lekötött a Niki féle beszélgetés,hogy megfeledkeztem Áronról.
-Jó átmehetsz,de csak ha a húgodat is viszed.
-Köszi apa, Mira te pedig gyere,most indulunk.-fogott meg a kezemnél fogva.
Zavartságomtól részegen hagytam hogy Áron vezessen engem és se perc alatt Benedek házában találtam magam. A fiúk nevetve dumáltak és szitkozódtak miközben Tekken-en játszottak,én pedig szép csöndben kuporgok a kanapén egy kólával a kezemben. Áron ismét vesztett így felpörögve mutogatni kezdett rám:
-Ha annyira ügyes vagy játssz Tamirával! Ő a világ legnagyobb kockája,simán legyőz!
-Ugyan Áron hagyjad..
-Ne viccelődj már! A lányok bénák az ilyesmihez!-vonogatta a vállát Benedek, mire én teljesen bepöccentem.
-Add azt a konzolt!-néztem szúrósan a bátyámra,aki ijedten adta át helyét a csatatéren.
Vettem egy nagy levegőt,kiválasztottam a legaranyosabb lány karaktert 'Lucky chole-t' és indulhat a harc is. Pár gombnyomás,néhány kombo és már is győztem. Benedek hüledezve nézte ahogy szétvertem a karakterét, majd döbbenten pislogott rám,amint könnyed mozdulattal vissza adtam Áronnak a konzolt.
-Én félek tőled!-viccelődött Benedek,majd tovább játszott Áronnal én meg kommentáltam a küzdelmet, amin sokszor nevettek is,hisz egy raklap paródiát is adtam a segítség mellé.


Sípos Niki


2015. február 6., péntek

1.Fejezet: Költözés

2014.Augusztus 31.
03:00

Iszonyú szorongással keltem ki hajnali háromkor az ágyamból. Fogtam a kis rózsaszín párnámat,és a sötétségbe borult szobámon totyogtam végig.Ügyeltem arra hogy ne essek hasra egyik bedobozolt holmimban sem,így eltartott pár percig,míg megtaláltam a vak labirintus kijáratát. Halk léptekkel sétáltam végig a szőnyegezett folyosón,majd egyenesen benyitottam a pirosra festett ajtón. Ebbe a szobába is szinte teljes sötétség volt,de egy apró asztali lámpa beragyogott egy kis  részt.Az ágyon egy vörösesbarna hajú fiú nézett rám csillogó barna szemeivel.A fiú egyik kezében egy kobaltkék vastag könyvet tartott,míg a másikban egy bögre forrócsoki gőzölgött.Pizsamája gyűrötten lógott rajta,szemei alatt fekete karikák jelezték a kora hajnali olvasást. Egy másodpercre megtorpantam,és egy helyben toporogtam,majd odakúsztam a testvérem mellé.
-Áron,aludhatok ma itt veled?
Az említett egy percig még a könyvével szemezett,majd letette az éjjeli szekrényre és odaadta nekem a bögréjét.Közben dünnyögött valamit,és alaposan végigmért. Kócos hajam ugyanolyan színben állt kuszán,mint az övé,szemeim alatt szintén mély karikák húzódtak,arcomról pedig az aggódás tükröződött,melyet vélhetően már fölfedezett rajtam,mert befeküdt mellém az ágyba,lekapcsolta a villanyt és szorosan átölelt.
-Mi a baj Prücsök? Ennyire félsz?
Kicsit megszeppentem a kérdése hallatán,nem gondoltam volna, hogy ennyire tudja mire gondolok vagy érzek.Hiába is,látszik, hogy ikrek vagyunk;jobban ismerjük egymást,mint saját magunkat.
-Attól félek,hogy az új osztály is utálni fog...és valahogy a költözés sincs igazán ínyemre.-Vallottam be kelletlenül.-Nem akarok megint a magányos farkas lenni,hanem fiúzni szeretnék és barátkozni...-Áron egy puszit nyomott a homlokomra és gyengéden megsimogatta az arcomat.
-Tamira ne aggódj ilyenek miatt,be fogsz illeszkedni,ez már a gimnázium,itt sokkal elfogadóbbak a srácok mint az általánosban. És ha elrontasz valamit,ott leszek én.
-Köszi bátyus,szeretlek.-Annyira megtudott nyugtatni,hogy egy perce elhittem amit mond.
Szorosan átöleltük egymást,majd gyorsan elaludtunk.

08:15

-Tamira,Áron indulás!-kiáltott apu az előtérből.
Mielőtt elindultam volna még egyszer utoljára körbenéztem a szobámban.Eddigi kiposzterezett türkizkék falak most kopáran nyomasztó légkört árasztanak,a polcok pedig csupaszon várják a következő gazdájukat.Óvatosan becsuktam az ajtót,és beültem Áron mellé.Felvettem a fejhallgatót,és kifele néztem az ablakon.Meredten bámultam a Balaton Siófok elhagyását jelző táblát,majd egy nagy sóhajjal lehunytam a szemem. Tudtam, hogy életem egyik nagy pontja zárul le azzal,hogy Budapesten folytatom a továbbtanulást. Nem kellet sok idő,és gyorsan elaludtam. Álmomban már láttam ahogy az új osztálytársaimmal beszélgetek vidáman,és egy fiú hátulról megölelve puszit nyom az ajkaimra.Láttam ahogy Áron büszkén áll mellettem és a fülembe suttog valamit.-Mondtam hogy ez most más lesz.De most már ideje lenne felébredni prücsök....-amint ezt kimondta ismét az autóban találtam magam,ahogy a bátyám karjaiban pihenek.Gyengéden félretoltam,majd kinéztem az ablakon. Már bőven Budapest szívében voltunk,és éreztem,hogy lassan az új otthonommal fogok szembesülni,mikor az autó megállt az egyik kertes háznál,és beálltunk a garázsba. Vidáman pattantam föl,majd egyenest a házat kezdtem tüzetesen átnézni.A hatalmas falak krémszínűen virítottak,a tető pedig vörösen fedte.Három emelet magas volt,és hatalmas ablakok díszelegtek minden oldalon. Az egyik falon föl volt festve a ház címe: II. kerület Boróka utca 8.Áron mögöttem állt és hümmögve vizsgálta új otthonunkat.
-Ne csak álljatok ott,menjünk beljebb!-vigyorgott apu és kinyitotta az ajtót.-Mellesleg Mira van egy kis meglepetés az egyik szobában.-kacsintott,majd elkezdett beszélgetni a költöztetőkkel.Kíváncsian indultam a tesómmal felfedezni a házat. Ahogy beléptünk az ajtón balra rögtön egy étkezőasztal állt,mögötte pedig egy kis fal mögött egy hatalmas konyhát fedeztem föl. Áron mosolyogva nézelődött a kétszer akkora főzési helyre.Imádott a konyhába bűvészkedni,és ez jól is jött, mert én és apa borzalmas szakácsok voltunk,de komolyan én egyszer még a tükörtojást is elrontottam.Ahogy visszatértem a bejárathoz pontosan velem szemben volt egy folyosó amely három ajtóba torkollott. A két  szélső háló szoba volt,a középső pedig egy kisebb fürdőszoba.Az étkező mellet egy szép,tiszta nappali található kanapéval,Tv-vel és a lépcső alatti gyönyörű zongorával. Megbabonázva húztam végig újaim az ébenfekete hangszeren,majd tekintetem az emeletre kalandozott.Gyorsan felszökelltem a lépcsőn,és ismét egy folyosóra bukkantam.Itt hat ajtó várt arra, hogy felfedezzem milyen szobákat rejt.-Minek nekünk ekkora ház?-gondoltam magamba,majd benyitottam a lépcső melletti szobába.Elég apró helység volt,piros falakkal egy szekrénnyel és ággyal.Amolyan vendégszoba szerűség.Nem időztem túl sokat itt,és rögtön a mellette lévő ajtón léptem be. Ez a szoba valami csodálatos volt.Világos pasztell lila falai egyéni hangulatot teremtett.Az ajtó mellet balra a fal csak egy kis részig húzódott,majd egy emelvénybe torkollott.Az emelvényen egy baldachind-os rózsaszín ágy volt,bal oldalon gardrób szekrény,jobb oldalt pedig egy nagy ablak,kipárnázott párkánnyal.Az ággyal szemben még egy asztal volt.Az emelvénnyel szemben lévő falra egy hatalmas könyvespolc borította,az ajtó mögött pedig egy csigalépcső vezetett felfelé.A szoba közepén egy kanapé és egy igencsak érdekes dohányzóasztalka állt. Az asztal átlátszó üvegből készült,mely csurig volt tiszta vízzel.A vízen apró játékcsónakok és akadályok úszkáltak,melyeket négy darab konzol irányított.A kanapé szintén rózsaszín bársonyból készült,és négy darab tengerész sapka hevert rajta. Az ajtóval egy vonalban egy íróasztal volt,melybe már be volt szerelve egy számítógép,a felette lévő falon pedig egy monitor volt felszerelve.
-Ez a szoba tökéletes!-állt el a lélegzetem. Még egyszer átnéztem minden zugát,majd a csigalépcsőn felmenve rátaláltam a padlásszobára. Ez a szoba három felé volt osztva vékony falakkal.Középen egy kis széken egy igencsak ismerős fiú. Fekete tépett haja féloldalt takarta jég kék szemét,kis fekete fültágítója szinte beleolvadt hajába.Kissé zömök test alkatú fiú volt fekete szakadt nadrágban és egy szürke kapucnis felsőben.Mikor meglátott széles vigyorra húzta ajkait és ölelésre tárta szét a karját.
-Marci.....te hogy kerülsz ide?-döbbentem le,majd egyenest a karjaiba rohantam.
-Miután tavaly Budapestre költöztem,és apukád szólt, hogy ti is jöttök az volt az első,hogy idejöttem.
Szorosan ölelgettük egymást,majd elkezdtük kipakolni a holmimat is. Kiderült,hogy Marci a város másik oldalán,Újpesten lakik,és hogy fölvették őt a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába. Mindig is tudtam,hogy szeret gitározni,de nem gondoltam volna,hogy a zenét ennyire meg szeretné tanulni. Igazság szerint január óta nem nagyon tartottuk a kapcsolatot a továbbtanulás miatt,utána meg kicsit megfeledkeztünk egymásról.Mikor az én sulimról lett szó,kicsit elbátortalanodtam...
-Szóval,te melyik suliba is fogsz járni,sikerült szakmát választani?
-Hát... én a Keleti Napsugár Két Tannyelvű Gimnáziumába fogok tanulni Japán szakra..... Apa is ott fog tanítani ezért költöztünk el.
Marci gyanakvóan nézett rám,és látszott rajta,hogy nem igazán örül,hogy még mindig nem találtam meg a saját utam.Tovább pakolásztuk a cuccaimat,amíg kész nem lettünk,majd fáradtan az ágyra feküdtünk.Jó érzés volt újra magam mellet érezni Marcit. Kiskorom óta az egyetlen barátom volt,és Áronnak is a legjobb haverja. Ahogy a nyitott szekrényem ajtaját bámultam,eszembe jutott,hogy még elő sem készítettem a holnapi ruhámat. Gyorsan felpattantam az ágyból és elkezdtem turkálni a blúzaim között. Marci kíváncsian felült és várt. Ahogy megragadtam az első kezembe kerülő blúzt,rávettem a felsőmre és Marci véleményét kértem. Egy rövid ujjú csipkés kis felső volt,csillag alakú gombokkal díszítve. Emo ezt egyből le is szavazta,ezért egy másik után kutattam.Egy hosszú ujjú sima fehér blúzt vettem fel,mire a fiú csak szemforgatással mutatta nem tetszését. Most egy ujjatlan a gallérján szegecses inget vettem fel,a mell alatt vékony ezüst övvel díszítve és az egyen nyakkendőt is hozzávettem.
-Ez lesz az igazi!-gratulált Emo,mire csak büszkén pózoltam egyet,és egy vállfára tettem az ingem.
Lementem apuhoz egy kis kajáért,majd egész este Marcival beszélgettem,bohóckodtam és X box-oztam. 8 órakor azonban muszáj volt hazamennie,így egyedül maradtam. Egy kis ideig elszórakoztattam magam azzal,hogy a padláson lévő három szobát  átalakítottam "dolgozó szobává". A bal oldali szoba lett a képregény rajzoló szoba,ahova mindenféle rajzfelszerelést,és akció figurát pakoltam be. Különösen szerettem a Japán képregényeket,így egy jó pár mangát is bepakoltam.A középső szoba lett az írói szoba,ahol egy laptop és számtalan ötlettárgy került plusz egy hatalmas tabló,ahol a regényem vázlata lett feltűzdelve.A jobb oldali szoba lett a divattervezői és festői műhely. Itt főképp varrós dolgok és festő felszerelések foglalták el a helyet.Miután végeztem elmentem lezuhanyozni.Visszatérve a szobámba magamra kaptam egy fehérneműt,és a telefonomat pötyögve ültem az ablakpárkányra.Mikor fölpillantottam a mobilomból,elkezdtem az ablakon kibámulni.Alig egy méterre volt a szomszédháznak egy ablaka,amely láthatólag egy fiú háló volt. Eléggé meglepett,mikor az ottani fiú leült a saját párkányára és elkezdett zenét hallgatni. Aranyos sűrű bana haja volt,kicsit bronzos bőre és borostyán zöld szeme.Telt ajkai és pisze orra kisfiús arcot adott neki,de mégis volt benne valami tekintélyt parancsoló dolog. Mikor felém fordult vigyorogva kezdett bámulni,én pedig villámgyorsan pattantam fel,mert eszembe jutott,hogy még nem húztam magamra pizsamát.Éreztem ahogy egyre forróbb lett a levegő,pirulni kezdett az arcom,és ösztönösen a kezemmel kezdtem takargatni magam.Behúztam a függönyöket,és felvettem valami ruhát.Idegesen beletúrtam az arcomat a párnába és hamar elaludtam.
-Szép volt Tamira,már az első három óra után leégeted magad!-gondoltam,mielőtt végleg elnyomott az álom.

Szalay Áron